Az akác legyen hungarikum!

#4752: ifjpalyizoltan - Konkrét szakmai klérdés... (Re: Re: Konkrét alternatívákat)

Tisztelt Zoltán!

Ugyan nem én kaptam a házi feladatot, de szorgalmas lévén nekifogok.

Kicsit pontosítani kellene az elegyet, mert magam csak a kései meggyről és a zselnicemeggyről, mint két külön fajról tudok. Ez azonban nem változtat lényegesen a helyzeten, valószínűleg kései meggyről van szó.

Már a kérdésfelvetés is meglehetősen jellemző, azt az erdőmérnöki körben még mindig általános gondolkodást mutatja, hogy egy erdőállomány átalakítása kizárólag úgy történik, hogy tarra vágjuk, majd beültetjük. Egyik vezető kollégám némi malíciával úgy fogalmaz: "Lenyomjuk, oszt' benyomjuk." Ez azt is jelenti, hogy a gondolkozás szakmai körökben sajnos egysíkú, kevésbé diplomatikusan: korlátolt. Milyen meglepő, de nem csak így lehet erdőt kezelni. Ha megfigyeli, akkor láthatja - másik hozzászólásában írja is - , hogy a természetes, főként árnytűrő fafajok folyamatosan települnek be az akácos alá, települnek a fényigényesek is, csak lassabban. A folyamat sebessége sok körülménytől függ, de az idő haladtával nő a természetes egyedek száma és mérete. Véleményem szerint erre a folyamatra építve lehet adott esetben eredményt elérni.

Ha a gazdálkodó javítani akarja a természetes fafajok arányát, akkor egyet biztos nem szabad tennie: teljes tarvágást. A vágáskorig a gyérítések során segíteni kell a természetes fafajok egyedeit. (Ne agyj' isten, a szarvas és őzlétszámot is szabad csökkenteni, ha van rá lehetőség.) A vágáskor elérésekor a pénzügyi elvárás függvényében el kell döntenie, hogy az őshonos fák meghagyásával tarvágja az akácokat (nagyobb árbevétel) és újraindítja az akác termesztést aminek során az őshonos egyedek aránya tovább javul, vagy folyamatos erdőborításos üzemmódra tér át (kisebb árbevétel). Utóbbi esetben az őshonos egyedek betelepülése gyorsabb. Mindkét módszerrel javul az őshonos fafajok aránya és fenntartható a fakitermelés. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden pillanatban az volna az egyetlen szempont, hogy minden fillért kisajtoljunk az erdőből tekintet nélkül a következményekre, és minden más szempontot elhajítva. Varázsolni meg nem lehet. Még egy erdőmérnök sem tud, pedig már sokat láttam próbálkozni...

Tehát nem kell olyan elvárásokat támasztani, amiknek lehetetlen megfelelni, a lehetőségekkel kell élni. (- Át tudod ugrani a lécet? - Persze. - És ha összekötöm a lábad, hi, hi?) És főleg: korlátok nélkül kell gondolkozni. Száz éve a legtöbb parasztgazdának nem kellett volna ezt elmagyarázni, azóta azonban a huszadik század megsöpörte európát, a keleti felét egy kicsit rendesebben.

Egyébként a negyedik sarjadztatás után úgysem lesz más lehetőség, mert akkor már olyan keveset hoz a kizsarolt erdő, hogy a mai művelési gyakorlat sem lesz kifizetődő, kénytelen-kelletlen marad a sorsára hagyás. Majd akkor a természet lassan gyógyításba kezd. Kb. 100 év fatermés nélküli évet meg kibekkelünk valahogy.

Köszönöm szépen a feladatot.

Egy erdész. 25 éve. Egy zalai gyüttment.