Óvatosságra intenék mindenkit ebben a kérdésben! Magyarországnak az akác olyan, mint Borneónak az olajpálma vagy Ausztráliának a cukornád varangy. Tájidegen faj, amely sok hasznot hoz az embernek, de a vele életközösségben élő növény-, állat-, gombafajok száma csekély. Az akácerdők ilyen értelemben ugyanolyan ún. „kultúrsivatagok”, mint a búzaföldek, kukoricaföldek stb. Nem kell biológusnak lenni, hogy lássuk a különbséget. Látogassunk el egy homoki tölgyesbe! Fajok százai, ezrei élnek e fákkal közösségben, EGYENSÚLYBAN, ökoszisztémában. Nem véletlen, hogy a védett növény és állatfajok jelentős része ilyen élőhelyekhez kötődik. A nehézség „csak” annyi, hogy ilyen erdőkből mára már csak zsebkendőnyi foltok maradtak. Ezeket (ill. minden még megmaradt természetes élőhelyet, leygen az erdő, mező, sziklagyep stb.) minden erőnkkel védeni kellene, megőrizni a következő nemzedékeknek!!!!
Az akác akkora területeket borít itthon, h kiírtani lehetetlen. Ahol akác van, ott termeljék ki tüzifának, ültessék újra és legyenek méhészetek. De ahol nincs, oda már ne telepítsünk! És pláne ne magasztaljuk!
Van egy feloldhatatlan ellentét a természetvédelem és a – rövid távon- hasznot hozó egyéb ágazatok között (pl. erdészet, méhészet, vadászat, halászat, vízgazdálk., ökoturizmus stb.). Ez mutatkozik itt is meg és az aláírók nagy számát nézve sajnálatos módon megint a természetvédelem fog alul maradni. Az emberek fejében még mindig valamiféle mindenhatóság-gondolat uralkodik (nacionalizmussal áthatva). Mindamellett persze mégis mindenki „zöld”, mindenki természetszerető és az esőerdőket is mindenki védené. De ha a mi erdeinkről van szó, akkor rögtön más a szemlélet, abból mindenki kivenné a hasznát…
Az Unió sok – egyébként jóhiszemű- kezdeményezése ment már félre és lett az eredménye hatalmas károkozás. Ilyen volt például az elmúlt évtizedekben az erdőtelepítések támogatása. A minőségre tekintet nélkül, csak a mennyiség számított. Most ezen változtatnának, és ez a szemléletváltás nagyon is időszerű!!!
Elképesztő, hogy még ma is büszkék egyesek arra hány hektárnyi akácost telepítettek. Nem vagyunk/lettünk mi sem okosabbak a láplecsapoló, folyóelterelő, bölénykiírtó stb. elődeinknél. Egy Woody Allan idézet jut erről az egészről az eszembe: „Sokkal inkább, mint valaha, az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik ösvény a kétségbeeséshez és a végső reménytelenséghez vezet. A másik a teljes pusztuláshoz. Imádkozzunk, hogy bölcsen a helyes utat válasszuk!”

#1363: Szarvasbogár - Én a tölgyekkel vagyok 

Tisztelt Szarvasbogár!

 

Nagyon nem osztom a hozzászólása legvégén Woody Allentől vett nihilista idézetet.

 

Nem tudom, hogy az akác hungarikummá nyilvánításának kapcsán tett pártoló hozzászólások között hány olyat olvasott eddig, amely a Kárpát-medence őshonos fafajait vagy az ezek alkotta erdei életközösségeket támadta volna. Én egyet sem. Akik itt aláírtak és hozzászóltak - még ha vannak is feleslegesen indulatos vélemények - nem valami ellen, hanem valami mellett voksoltak.

 

Hadd idézzem a petíció preambulumának egyik mondatát.

"A magyar akácgazdálkodás – mely nem ellensége vagy vetélytársa a Kárpát-medence őshonos fafajaival folytatott természetközeli erdőgazdálkodásnak – mára minden egyes gazdasági és egyéb vetületével együtt nemzetközi fogalommá nőtte ki magát."

Ezt a kijelentést továbbra is változatlanul fenntartom, egész egyszerűen azért, mert minden tagmondatában tény. A tények pedig makacs dolgok. Akik az akácot kedvelik, ugyanúgy szeretik Magyarország és a Kárpát-medence többi természeti értékét is. S nem egyiket a másik ellenében...

 

Baráti üdvözlettel!

 

a Kezdeményező

egy nyírségi erdőmérnök