#3594: -

Tusztelt Uram!

Jól értem, hogy erdészeteknél a pénzügyileg eredményes gazdálkodás érdekében (a 70-es, 80-as években a "terv teljesítése") az alacsony költséggel, alacsony kockázattal telepíthető, gyorsan "termőre forduló" akácot ültették, majd a későbbiek során szembesültek vele, hogy az akác gyakorlatilag kiírthatatlan. Egyéb fafajok telepítésénél pedig gyakorta vallottak kudarcot, mert rosszul mérték fel a telepítési terület adottságait, és/vagy az ültetvény gondozása volt kevéssé eredményes. (Gondolok itt általában az erdőgazdaságokra) Ebből Ön azt a következtetést vonja le, hogy akác telepítésén kívül mással nem is érdemes vesződni?

#3606: Kispont - Re:

Az eredménykényszer miatt sajnos sokszor tettenérhető az állami erdőgazdaságok működésében ez a szemlélet. Az akác felújítása harmad-ötödannyiba kerül, mint a nemesebb fafajoké. Ha ráadásul természetes felújítást kellene megvalósítani (ami leginkább bükkösöknél, elegyes bükkösöknél, gyertyános tölgyeseknél és csereseknél jellemző) az még jobban bonyolítja a dolgot, hiszen ugyanarra a területre 2-3-5* kell kimenni fát vágni, elhúzódhat a véghasználat jónéhány éven keresztül, vigyázni kell az újulatra, a későbbi ápolás is nehezebb, mert nem sorba ültetett csemetékről van szó.

Ráadásul amíg a bükköt, tölgyet egyszer levághatja az ember, azidő alatt az akácot háromszor lehet. Így a kizárólag gazdasági megközelítés egyértelműen az akácnak kedvez. Sajnos...