#3704: Kispont - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Köszönöm a bizalmat :-)

Nekem inkább arról van tapasztalatom, amikor az akác jobb termőhelyeken, őshonos erdők helyén áll. Ezekben az esetekben szóba sem jöhet semmiféle vetésforgó, hiszen az akác lerontja a jobb minőségű erdőtalajokat. Ezért mihamarabb ki kell szorítani ezekről a területekről. A gyökérszaggatás egyébként szaporításának egyik módja. Ha a levágott akácos helyén újra akácost akarnak felhozni, és ezt engedélyezi a hatóság sarjról, akkor ez bevett gyakorlat. Mivel a gyökérsarjról nőtt egyedek sokkal jobb állékonyságúak, mint a tuskósarjak és ugyan a kezdeti növekedése nem olyan nagy (hiszen nem áll rendelkezésére az anyanövény gyökérrendszere, mint a tuskóból előtörő hajtások esetében), de összességében jobb növekedésű.

Gyenge termőhelyeken más a helyzet, de nem tudom, mi lenne a megoldás. Láttam már erősen erodált, meredek területen álló 40 éves akácost, ami a 10 méteres átlagos magasságot nem haladta meg. Ilyen helyek az Alföldön is vannak (ott általában a nagyon rossz minőségű meszes homoktalajokon), amiket akáctemetőnek neveztek. Ilyen területeken azt hiszem, hogy a természetre kell bízni a dolgot.

A tartósan akáccal borított termőhelyek esetében valószínűleg megoldást kell majd találni arra problémára, hogy az akáccal kevés fafaj képes elegyedni, így a talaj kizsigerelése borítékolható. Ezzel kapcsolatos kutatásokról nem tudok, de reményeim szerint zajlanak ilyenek, mert ez egy megoldandó probléma.

Mivel csak egy gyakorló somogyi erdőmérnök vagyok, sajnos ennél kimerítőbb választ nem tudok adni a kérdéseire.

#3708: bpetya75 - Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re:

Köszönöm a választ!

Én a magam, szakismereteket nélkülöző, átlagos műszaki diplomásként, aki igyekszik megérteni az őt körülvevő világot, az akáccal kapcsolatban - javarészt frissen - megszerzett ismereteimet így tudom összefoglalni (egyelőre nem foglalkozva a kisebb (sáv)erdőkkel, vagy nem egybefüggő elterjedésekkel:

1. két részre kell választani a területeket: az egyik az lenne, ahol a talaj vagy egyéb körülmények indokolják a jelenlétét, rendszeres letermelése nem gazdaságos, vagy nem szükséges/lehetséges. A másik - én így tudom nevezni - az intenzív termelés területe, ahol a kinyerhető faanyag okán van jelen, a jövedelemmaximalizálás a feladat.

2. Az első esetben - Öntől véve a szavakat - "a természetre kell bízni a dolgot". Persze szárazon tartva a puskaport.

3. A második esetben viszont fenntartható gazdálkodást kell folytatni.

A kérdéseim erre a második esetre vonatkoztak.

Az én ismereteimmel ez vetésforgót (és esetünkben úgy hiszem rekultivációt is) jelent, vagy valamilyen - egyszerűen szólva - "trágyázást".

Hol tévedek? Tanítson kérem! :)

Köszönöm!